A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: éj. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 12., péntek

Az őszi éj titka

Narancsos vörösben pompázik a Hold,
csillagok még bújnak, a ma csomagol,
alkonyi világra bársony lepel hull,
rőt-aranyszín falomb levél-záport súg. 

Ősz illat-baldachinján piheg a lét,
a lég nyirkos szele gyöngéden simít,
éj maszkja rejti a világ ráncait,
becézőn őrzi agg lelkek álmait.

2018. október 12.

2018. szeptember 26., szerda

Szép vers 1.

Christina Rossetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod többé a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.

Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.

De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt

nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

Kosztolányi Dezső fordítása




2016. december 11., vasárnap

Csillámló neszek

Ősz-ezüst merengésben
úszkál a nyugalmat
érlelő alkony,
lebegő pilléreken parázslik
a volt udvara, mi
álom-hordalékot hord
a búcsúzás partjaira.
Éj-morzsák vajúdásán,
csillámló tűzszekerek hada
világló ébredést bont.
Csillagok óarannyal futtatott nászával
égi ceremónia születik,
sejtjeimbe éled varázsa,
vállaimra a holdfény csókot terít.
Remegésbe burkolt
tónusaik a várakozás mámorító
balzsamát masszírozzák lelkembe…

2011. május 26.

2016. szeptember 19., hétfő

A csend húrjain

A tájra húzta szatén paplanját az éj,
a sötétben csak néhány tücsök zenél,
a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
éteri szimfónia száll ablakomhoz.

Nyugovóra tér ma is a fáradt világ,
karonülő termést dédelgetnek a fák,
kigyúló égitestek csöndben figyelnek,
feltűnéstelenül, titkon útra kelnek.

Álmából ébred a gyöngyarcú Holdleány,
mezei nyulat takar a búzakalász.
nesztelenül fürkészik az őrszem bagoly,
odvából két apró szempár fénye ragyog.

Ki betekintett a csillagok sátorába,
hivatalos a Vénusz lakodalmába,
unikornis árnyak égbolt felé szállnak,
jégkék sörényükkel örömtáncot járnak.

A tájra húzta szatén paplanját az éj,
s a sötétben már a tücsök sem zenél,
a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
éteri szimfónia száll ablakomhoz.

2009. június 14.