A tájra húzta szatén paplanját az éj,
a sötétben csak néhány tücsök zenél,
a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
éteri szimfónia száll ablakomhoz.
Nyugovóra tér ma is a fáradt világ,
karonülő termést dédelgetnek a fák,
kigyúló égitestek csöndben figyelnek,
feltűnéstelenül, titkon útra kelnek.
Álmából ébred a gyöngyarcú Holdleány,
mezei nyulat takar a búzakalász.
nesztelenül fürkészik az őrszem bagoly,
odvából két apró szempár fénye ragyog.
Ki betekintett a csillagok sátorába,
hivatalos a Vénusz lakodalmába,
unikornis árnyak égbolt felé szállnak,
jégkék sörényükkel örömtáncot járnak.
A tájra húzta szatén paplanját az éj,
s a sötétben már a tücsök sem zenél,
a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,
éteri szimfónia száll ablakomhoz.
2009. június 14.
