Apevák 61-65.

61.
Pár
kósza
hópehely
már zöldellő
rétről álmodik.

62.
Kopp!
- És a
komor ma
beengedte
a víg holnapot. 

63.
Élj
úgy, hogy
a tükröd
hálát adjon
érted minden nap!

64.
Bölcs
bagoly
most suttog:
- szebb világról
legendát mesél. 

65.
A
tudás
nem nyitja
trezorját csak
érdemeseknek.

A csend húrjain

A tájra húzta szatén paplanját az éj,

a sötétben csak néhány tücsök zenél,

a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,

éteri szimfónia száll ablakomhoz.

Nyugovóra tér ma is a fáradt világ,

karonülő termést dédelgetnek a fák,

kigyúló égitestek csöndben figyelnek,

feltűnéstelenül, titkon útra kelnek.

Álmából ébred a gyöngyarcú Holdleány,

mezei nyulat takar a búzakalász.

nesztelenül fürkészik az őrszem bagoly,

odvából két apró szempár fénye ragyog.

Ki betekintett a csillagok sátorába,

hivatalos a Vénusz lakodalmába,

unikornis árnyak égbolt felé szállnak,

jégkék sörényükkel örömtáncot járnak.

A tájra húzta szatén paplanját az éj,

s a sötétben már a tücsök sem zenél,

a nyugalom elhaló sóhaját kortyolom,

éteri szimfónia száll ablakomhoz.

2009. június 14.