Mélázok a messzeségen;
hó-sapkás bércek
ezüst süvege hívogat,
drágakőként csillannak az alkonyat
acélszürke keblén,
a dércsípte horizont
tűnő délibábként lebeg tova.
A szeretet szelében
méltósággal hajlongó,
hódara-ködmönös
fenyvesek susognak.
Jégvirágos ablakon át
megnyugvást vár most a világ,
utcák sötétjébe érkező
szelíd égi tündék
a tél fehér porhanyóját
csillámban motoszkáló,
apró életek lábnyomaira hintik.
Szobák melegéből
lopva leskelődő
szempárok izgatottsága
udvarok jég-tükrében villan,
az együtt töltött idő öröme lesz
a legszebb ajándék.
Néhány napra elcsitul a távol;
ropogó fegyverek zaját is
a csend végtelen öle ringatja,
angyalhajban fénylő
karácsony ünnepe közeleg.
2013. december 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése