Végzeted könyve nyílik ki előttünk,
lapjain utaznak ódon évezredek,
- hadjáratok dicsfényét hagyva örökül;
szépséged messzi földek útján érkezett.
Mámor-ittas éjek, bűvölet hevében,
beteljesült sorsok, veled összefonódva,
ében-szín fürjeid selymes szentélyében
őrködő csillagok szerelmet csókolnak.
Trónod, a halál áspissal mart mérge;
árulás-égetett, bíbor-írt lenyomat,
ideje korán érkezett meg érted
a túlvilági élet, vágtató fogattal,
Anubisz, igéző lelkedet kísérve,
fátyolos dallamon, örökkön magasztal.
2014. március 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése