Apevák 26-30.

26.
Nem

tehetsz

egyebet,

a változás

szele már elért.

27.

Ha

sehol

otthonod,

önmagadban

találod meg azt.

28.

Tedd
kezed

enyémre!

Melegsége

halálig kísér.

29.

Ne

csinálj

reklámot

annak, aki

nem tisztel téged!

30.

Te

érted?

Akarva-

akaratlan

szíveddel dobban.

2017. április

Artemisz

Platina függönyével ölel át a Hold,

lényeddel érkezik halál, s védelmezés,

Zeusz örökül hagyott hatalma alól,

célzó nyílvesszeidtől, sosincs menekvés.

Nyomodba szegődnek csecsemők, vadak,

könyörtelen erő, szűzi érzékenység,

misztikus bűvköröd ligetei alatt

álmából ébred a szent érintetlenség.

Bár mítoszod régmúlt kultusza siratja,

letűnt korod mégis parázslik e térben,

kihunyt évezredek fakuló lapjának

rostjaiba ég az iker-sors pecsétje,

és zendül egy nimfa magasztos fohásza

az istennőt vágyó, tovaszálló éjben.

2016. április 07.

Sissi

Jöttöd hozománya volt a szerencse,

szépséges valód irigye a Nap,

bajor honi ősök dicső szelleme

büszkén járt udvarod sövénye alatt.

Országok trónjai téged választottak,

igaz barátságok, titkos szerelem,

majd óvó kezeid imára kulcsoltak,

lelked egy darabja akkor elveszett.

Bár osztályrészed gazdagság, pompa,

csillogás, mit uralkodói ház adhat,

ádáz merénylő taszította porba,

s megnyugvást nem leltél halálodban,

gyászruhád milliók könnye horgolta,

maradtál így boldog-boldogtalan.

2015. január 09.

Kleopátra

Végzeted könyve nyílik ki előttünk,

lapjain utaznak ódon évezredek,

- hadjáratok dicsfényét hagyva örökül;

szépséged messzi földek útján érkezett.

Mámor-ittas éjek, bűvölet hevében,

beteljesült sorsok, veled összefonódva,

ében-szín fürjeid selymes szentélyében

őrködő csillagok szerelmet csókolnak.

Trónod, a halál áspissal mart mérge;

árulás-égetett, bíbor-írt lenyomat,

ideje korán érkezett meg érted

a túlvilági élet, vágtató fogattal,

Anubisz, igéző lelkedet kísérve,

fátyolos dallamon, örökkön magasztal.

2014. március 17.

Az óidő nyomában II.

Szellemhajó

Jégbe dermedt zónák

pólusai sodrásában

hánykolódó szellemhajó időz,

csapkodó tajtékok nyaldossák

gúzsba kötött sebeit.

Néptelen vidékek

rögös zátonyán

csurranó könnyei

a reménytelenség

hullámsírjába hanyatlanak.

Porcelánszín vitorlája

idő-ködben enyész,

rohanó pusztulása

ravatalán gyertyát gyújt

az aszott arcú halál.

Gúnyos kacaj visszhangzik,

elemésztve ronggyá

foszlott ereklyék viharverte hadát.

Szénné égett relikviák

megkövesedett árnyain

ódát zeng az

elmúlás sípja.

Rothadásra kárhoztatott

évgyűrűk ölén

hitevesztett fájdalom zokog..

2010. augusztus 02.