Misztikus alkonyat

Fakó arccal járja keringőjét

a borús lüktetés,

macskaköveken bolyongó

sziluettekre misztikus alkonyat csordul,

a Hold ezüst-kék lugasa alatt

ismerős akkordok dallamát kezdi.

Lelkünk a múlt aranyával randevúzik,

gügyögő csillaggyermek bölcsőjéből

a hajdani meghittséget

az üres utcákra nesztelen szövi.

Eleven emlékek báljába

galoppozó titokzatos paripák

dobogása zúg a szélben,

hamiskás csókot dobó stukkó

a múlt színházának impozáns előadására

szívélyesen invitál,

- már a kastély ódon fényárba öltözött,

túlvilági pompában fürdik;

éteri fényben kondul

évszázadok kápolnája harangja,

míg történelmet mesél Bécs városa…

Ultravox Vienna című zenéje ihletésére

2013. augusztus 30.

Karácsony ünnepén

Az álmosan rejlő holdvilág

csak halványan dereng,

hűvös fénye nyomán kóborló

arcok barázdái

viaszossá simulnak.

Fagy-hátú földeken

a tél acélos sóhaja lebeg,

ezüst fenyők ágai

jég-ruhát öltenek,

áldott harmóniába

a béke fehér galambja száll.

Csillámló könnyeket

hullajt az ég,

otthonok melege köré

patyolatszín pelyhek terülnek.

Szoprán csengettyűk kara

idilli melódiára hangol,

mézeskalács illat terjeng

a meghittség szezámjából.

Majd késői órát kong egy harang,

-Betlehemben megváltó született-;

lelkes angyalok serege

dér-fuvolás nyugovót csendít,

mi gyertyát gyújt az ünnep

selyem díszben ragyogó asztalára..

2011. november 16.

Ezüstös áhítat

Szűz-fehér derengés szitál,

a múltba tűnt idő

tél-lelkű szánja ölén

dermedt gyöngyfüzér suttog.

Jégvirágos messzeségben,

fázó ködök fátyolából szőtt,

ódon mesékre emlékezik.

Északi szelek zimankó-sípján

fogant, csipke-virággal csókolt

zúzmara világunkra szenderül.

Távoli tájakon, angyali meghittségben

január-csengettyűk hangversenye hallik.

Hajdani, smaragdzöld ligetek álomképe

– mint télszimfónia -;

didergő akkordjaikon kísért,

s várják, hogy ismét pompázzon

az ezerszín palettájú kikelet.

2011. január 01.

Álmaimon túl

Szerelem-forrás vize az álmom,
szomjoltó nedvét kedves, te adhatod.
Vágytól részeg lényem mezítelenségét
pille-röptű éjben néked áldozom.

Csókolj úgy, mintha csak utolsó lenne!
Ölelj magadhoz, óvón, lángolón!
Pillanat-bűbáj balkonján reszketve
meghittségbe vesszen minden szó!

2010. november 25.