Karácsony ünnepén

Az álmosan rejlő holdvilág

csak halványan dereng,

hűvös fénye nyomán kóborló

arcok barázdái

viaszossá simulnak.

Fagy-hátú földeken

a tél acélos sóhaja lebeg,

ezüst fenyők ágai

jég-ruhát öltenek,

áldott harmóniába

a béke fehér galambja száll.

Csillámló könnyeket

hullajt az ég,

otthonok melege köré

patyolatszín pelyhek terülnek.

Szoprán csengettyűk kara

idilli melódiára hangol,

mézeskalács illat terjeng

a meghittség szezámjából.

Majd késői órát kong egy harang,

-Betlehemben megváltó született-;

lelkes angyalok serege

dér-fuvolás nyugovót csendít,

mi gyertyát gyújt az ünnep

selyem díszben ragyogó asztalára..

2011. november 16.

Harmónia

Várj, míg eljön a derengő hajnal,

üzenetet hoz halk madárdallal,

útjára indul most a fáradt vándor,

az utcák porából dicsfényt kovácsol.

A kakukkos óra lomhán kattog,

az égen Esthajnalcsillag ragyog,

világ-szikrákat fest újra kékre,

életet önt a pihenő létbe.

Várj kedves! Ne menj még! Ne hagyj egyedül!

Bánat-csepp szaggatja a szívem belül.

A sírás gitárját hangolja torkom,

búskomorság játszik eltépett húron.

A virradat reánk óvatosan hull,

ódon kandeláber fénye most kimúl,

az édes harmóniát magamba szívom,

szavaid köntösébe gombolom.

2009. szeptember 08.