Szívünkbe zárva

Szomorúság palástja

ül a megrendült tájon,

pillogó kanócok fénye

melege vibrál már

erőtlen testük felett,

s a tömegben megbújó

könny-csillámos íriszek

tegnapok nosztalgiájába

burkolóznak.

Sírhantjaikon hűvös

krizantémok sokaságának

gyászcsokra nyugszik,

fájdalom-vésett márványtömbök

szárnyaszegett galambjai

rezzenéstelen őrködnek.

Szeretteik szívében vissza nem térő

relikviák égnek,

a marcangoló hiány

soha ki nem ürülő serlege

szomját keserűségükkel oltja.

Az éj leple alatt leszálló

angyalok hada

az emlékezés gyertyáinak

viasz-könnyei ölelésében

véget nem érő álmukat vigyázza.

2013. október 17.

Karácsony ünnepén

Az álmosan rejlő holdvilág

csak halványan dereng,

hűvös fénye nyomán kóborló

arcok barázdái

viaszossá simulnak.

Fagy-hátú földeken

a tél acélos sóhaja lebeg,

ezüst fenyők ágai

jég-ruhát öltenek,

áldott harmóniába

a béke fehér galambja száll.

Csillámló könnyeket

hullajt az ég,

otthonok melege köré

patyolatszín pelyhek terülnek.

Szoprán csengettyűk kara

idilli melódiára hangol,

mézeskalács illat terjeng

a meghittség szezámjából.

Majd késői órát kong egy harang,

-Betlehemben megváltó született-;

lelkes angyalok serege

dér-fuvolás nyugovót csendít,

mi gyertyát gyújt az ünnep

selyem díszben ragyogó asztalára..

2011. november 16.