A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kanóc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kanóc. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 7., kedd

Szívünkbe zárva

Szomorúság palástja
ül a megrendült tájon,
pillogó kanócok fénye
melege vibrál már
erőtlen testük felett,
s a tömegben megbújó
könny-csillámos íriszek
tegnapok nosztalgiájába
burkolóznak.
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik,
fájdalom-vésett márványtömbök
szárnyaszegett galambjai
rezzenéstelen őrködnek.
Szeretteik szívében vissza nem térő
relikviák égnek,
a marcangoló hiány
soha ki nem ürülő serlege
szomját keserűségükkel oltja.
Az éj leple alatt leszálló
angyalok hada
az emlékezés gyertyáinak
viasz-könnyei ölelésében
véget nem érő álmukat vigyázza.

2013. október 17.

2016. október 21., péntek

Az újkor hajnalán II.

Mayflower

A nap
lassan estbe tompul,
az óceán habos
uszályára
hófehér köd-fátyol
költözik.
Rozsdába merülő
alkonyatba
kanócot gyújtó,
gyöngyház-szín
holdvilág
messzi Albion hajóját
kémleli.
Homállyal vont hullám-ormok
fény-sziget
partjai között
lankadatlan reménységgel
siklik.
Távolba dobbanó
álom-sziluettbe
gyúlik
a csend szíve, s
szent imát dúdoló
lelkek kacaja
fogyatkozó
percek keblén
ringatózik
a megtalált
új haza,
New England
partjai felé…

2010. szeptember 30.