Őszi tárlat

Csak ámulok a tündöklő határ

mérföldekre nyúló

képei láttán;

nézem, ahogyan a nappal

festői álomvilágba szunnyad

és hűvösödő rónák

köd-áztatta zöldjét

az elmúlás lélegzete simítja.

Halkan lüktet a pihenő táj;

szarvas szökell át a mezőn,

kecses lényét a távoli holdsugár

bebarangolja.

Megnyugvás fogaton utazó

csönd-lángok tüze

néhol fel-fellobban,

-szépségét örökül hagyva-,

s az angyalarcú éjben

rozsdaszín levelek keringője

búcsúztatja a

rőt avarba hulló nyarat..

2011. szeptember 10.

A középkor ködében I.

Machu Picchu

A horizont tengerén

bágyadtan pislogó

hajnali fény

hamvas türkizbe fodrozódik

festői hegyláncai baldachinján.

Gránit árnyú

totemoszlop lebeg

romvárosa felett,

képzelet-játék, -

majd tűnő délibábként

illan tova.

Legendája,

a lég suttogó

szólamain

fáradhatatlan hévvel

lüktet.

Hömpölygő folyók

sodrásának íve

méltósággal kanyarog

örök körforgás kanyonja

rejtekén.

Cédrusokkal gombolt hegygerincén

inka liturgia

sóhaja kel életre;

mi felhők varázsszárnyán

reppen magasba,

az égi rónák felé.

2010. augusztus 29.