Nefertiti

Te, kit fáraók földje szül életre,

s misztikus Hold ölelő karjába zár;

törékeny lényed ezredévek ékköve,

tovatűnt álmod időtlen foglya már.

Királynői kelméd bársonyos selymén,

dinasztiád feledett hangja dalol,

piramisok méhe túlvilági kelyhén

rejtéllyel övezett rezdülése szól.

S bár korszakod mára csupán emlék,

mit idők almanachja tart ölében

hol a vágy, isteni Nílus völgyén

temet, máig titokba zárt helyének,

hűn őrzött, feledhetetlen lényét

karcolja, arany-szarkofág kövébe.

2010. október 14.

Az óidő nyomában V.

Világítótorony

Szemzuga gyémántja

múlt árnyain töpreng,

halványuló lénye

századok útjának

hullámfodraiba

fakult.

Szelíd lelke

csend-öble partját körbefonva

emlékeit kémleli.

Csillámló fénycsóva

simul a tér szűzi nyugalmába,

mítosza belengi napjaink küszöbét.

Tünékeny ködben evező

hajósokról

szél-hárfa fuvallat húrjain

ősi dal csilingel.

Azúr tengerek hűvös vizéről

ezredévek történelme

mesél,

hétpecsétes titkaik őrzője

némaság alkonyának

rezzenéstelen sejtelmébe

halkult..

2010. augusztus 20.