A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tünékeny. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tünékeny. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 21., péntek

Önmagam keresve

Letűnt emlékek ösvényén bolyongok,
eső cseppje koppan magányom ablakán,
boldogság tünékeny leplében haldokló
pillanatok tompítják szívem dallamát.

Száműz a végtelen tengerek kékje,
hajótörött lettem századok alkonyán,
illékony köd csupán, mi emel csillagfénybe,
nem találom múltam szikrázó parazsát.

Ezüst könny-zuhatag márványarcom mossa,
öröklétbe vésve kihunyt tegnapjaim,
szilánkokká tört, szomjas tükörképem
talán újjáéled világunk romjain..

2010. szeptember 13.

2016. október 15., szombat

Az óidő nyomában V.

Világítótorony

Szemzuga gyémántja
múlt árnyain töpreng,
halványuló lénye
századok útjának
hullámfodraiba
fakult.
Szelíd lelke
csend-öble partját körbefonva
emlékeit kémleli.
Csillámló fénycsóva
simul a tér szűzi nyugalmába,
mítosza belengi napjaink küszöbét.
Tünékeny ködben evező
hajósokról
szél-hárfa fuvallat húrjain
ősi dal csilingel.
Azúr tengerek hűvös vizéről
ezredévek történelme
mesél,
hétpecsétes titkaik őrzője
némaság alkonyának
rezzenéstelen sejtelmébe
halkult..

2010. augusztus 20.