Fényképed tegnapok zápora mossa,
ujjaid között bíborszín tulipán,
szíved kertjét szatén szirmával fonja
ledér táncot lejtő, ezernyi virág.
Gazdagság fényed esendő mámora,
hamis leplében érzéki bujaság,
valótlan partjára vetett cinkosa
gyanú-lámpásokat gyújt az éjszakán.
Hírnév megfakul, elszólít a balsors,
vércsepptől ázik a csillámló stóla,
hajnalok könnyében zúgó szélmalom
halhatatlan legendát sző azóta,
így titkokban rejlő szempillarácsod
emlékkönyvében őrzi Európa.
2015. július 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése