Fjordok éneke

Észak elmosódott kontúrjai

épp csak életre kelnek,

derengő sarki-homályban

lebegve

- mint skandináv vízió -

kevélyen nyújtóznak.

Ezüst-metál holdsugárban

jégpáncél fürdőz,

csillám-gerincére

villódzó, lágy pehely pilinkél.

Tört-fehérbe mártózott gleccserek

reszkető lankái hátán

a normann fagy-lánya

legendát fabuláz.

Holt századok útvesztőjében,

zord vizek hullámain,

merész vikingek eveznek.

Dér-szőnyeggel terített útjukon,

bronzba merült

rúnakövek csilláma pislákol,

s mítoszukat az idők-fjordjaiba

rejtett ékszerdobozok őrzik.

2011. január 09.

Ezüstös áhítat

Szűz-fehér derengés szitál,

a múltba tűnt idő

tél-lelkű szánja ölén

dermedt gyöngyfüzér suttog.

Jégvirágos messzeségben,

fázó ködök fátyolából szőtt,

ódon mesékre emlékezik.

Északi szelek zimankó-sípján

fogant, csipke-virággal csókolt

zúzmara világunkra szenderül.

Távoli tájakon, angyali meghittségben

január-csengettyűk hangversenye hallik.

Hajdani, smaragdzöld ligetek álomképe

– mint télszimfónia -;

didergő akkordjaikon kísért,

s várják, hogy ismét pompázzon

az ezerszín palettájú kikelet.

2011. január 01.

Szerelmed keresem

Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...

Csillagok csókjában fürdő lelkem

vágytalan messzesége újra éhesen piheg.

Szerelmed sóvárgom,

boldogság zamata kong üres perceimbe,

álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.

Mégis tudom - hozzám tartozol,

lelked lelkemben alszik örökre,

éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.

Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,

- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.

Betakarlak, mint partot a tenger, s

talán sorsunk rögös útjain,

kacagó harmatcseppek táncába

új remények élednek.

2010. december 15.